Era

Just me, myself and I, avagy kulonben sem. De.

Nem fenekig...

Szoval, vege az elso hetnek.
Nem dolgoztam sokat, mert nem jott meg egy szallitmany, ezert par napot a szallason toltottem.

A magyar supervisor-om, Ilona, egy nagyon normalis no, mondta, hogy ha gondolom, menjek at egy masik varosba, probaljak ki egy masik munkat, es ha tetszik, akkor maradjak, ha nem, akkor vissza tudok menni a gyarba. (amit idokozben csak ugy neveztem, hogy fucktory, mert az egesz egy nagy szivas nekem :)) A kezem szepen gyogyul, de az elso napi serulesek meg mindig eroteljesek es fajnak is.

Szoval, most Wijchenbol atmegyek Aspen-be, es megnezem azt a masik munkat.

Első nap a gyárban

Hát OH MY GOD!

Ha nem lett volna ott egy tüneményes, magyar hölgy - a Szilvia -, akkor biztosan feladom. Az első félórában szétcsesztem a kezemet, és már 11-kor szerettem volna hazajönni. De a munkaidő 8-tól 5-ig tart. 
Emellett olyanokkal dolgoztam, akik régóta összeszokottan, gyors munkatempóban csinálják a feladatot, és esélytelen velük felvenni a tempót, hiszen mindennek megvan a maga módszere. (és ha ezt nem mondják el, hanem neked kell ellesni, akkor az bizony időbe telik) 

Nem panasz, de nekem nagyon kemény ez a munka, hiszen még sosem csináltam ilyet. 6-os csomagban lévő literes H...cz ketchupokat pakolni, nyitni, szalagra tenni 6 órán keresztül nehéz volt. A többiek azt mondták, hogy ez nem is fizikai munka, tök könnyű. Nálam sokkal kisebb  emberek úgy pakoltak, hogy meg sem kottyant nekik.

Szerintem ők mind UFÓ-k. :)

 

A ma reggeli üzenet a nagykönyvből:

"olyan erős leszek, hogy semmi nem tudja megzavarni lelki békémet..." 
Ez kellett.

Kint

Megjötteeeeem! 

Vasárnap van, és úgy döntöttem, publikálom a blogomat a facebook ismerőseim között, ha bárkit is érdekel, hogyan alakulnak kint a dolgaim, vagy ha bárki kedvet kapott a költözéshez. Érdemes a novemberi résznél kezdeni. :)

Indulás előtt még egy háromnyelvű születési anyakönyvi kivonatot kell kérni a születés helyének anyakönyvvezetőjétől. Ez 2000 magyar forintba kerül.

Szóval, csütörtökön megérkeztem, itt vagyok Wageningenben, ahol az indiai barátom él, meg a holland barátnője. Ugyanitt töltöttem 3 hetet ősszel. Ez egy viszonylag kis város, de ők itt kaptak munkát, ezért itt élnek.

Engem repülés előtt 2 nappal felhívott egy helyi munkaközvetítő, (ugyanis az önéletrajzomat elküldtem sokfelé), és először angolul, majd magyarul beszélgettünk. Mondta, hogy munka van, de nem az én képesítésemnek megfelelő, érdekel-e? Gondolkoztam egy picit, és azt mondtam, rendben. Így hétfőn kezdhetek is dolgozni. (azaz mindössze 3 napot töltök itt munka nélkül)
Több dolog is fontos: a közvetítő cég megkönnyíti a kinti teeendőket, és nem árt, ha van egy magyar összekötő ember is, akinek bármikor tudsz írni.

A munka egy Wijchen nevű városban van, egy olyan gyárban, mint nálunk otthon a Globus. Élelmiszereket gyártanak, nekünk meg csomagolni kell. Nem nagy kihívás, nulla felelősség, de biztos megélhetés. A fizetés helyi viszonylatban minimálbér, de még így is többszöröse annak, amit otthon tanárként meg tud keresni az ember. A szállást és biztosítást levonják a havi fizetésből. Kaució ellenében adnak egy bicajt, ami amikor már nem dolgozol ott, vagy a tiéd marad, vagy ha nem, akkor visszaadják a kauciót. Ingyen kapsz 2 munkapólót és 2 munkapulcsit, továbbá 15 EURO-ért egy pár munkavédelmi cipőt is. (ezt a 2. havi fizetésedből vonják le)
A cég ad egy feltöltött sim-kártyát is, amire minden nap sms-t küldenek a másnapi munkabeosztás részleteivel. (ugyanezt mail-ben is megkapod)

A közvetítő cég segítségével 10 perc alatt lett adószámom, ami után megköthettük a munkaszerződést. 72 hétig bármikor bármelyik fél felmondhat indoklás nélkül. 

Holnap kezdek, akkor többet tudok majd mondani. :)

5 days left...

5 nap múlva repülök. 

Ma volt egy félórás kalandom az új számzáras bőröndömmel, amit bezártam, és utána sehogyan sem sikerült kinyitnom, de végül igen.

Tegnap bicajoztam, Teri barátnőmet látogattam éppen, és az jutott eszembe, hogy milyen gyorsan hajtom a kerékpárt, pedig régen olyan ráérősen bicikliztem. Az életem ugyanolyan, mint a biciklizésem: 

Amikor lassan megyek, akkor szét tudok nézni, biztonságosabb, bár minden apró kis úthibát megérzek, és olyankor korrigálnom kell a kormánymozdulataimat, mert ezek az úthibák kibillenthetnek, letéríthetnek az utamról. A kóbor állatok, kutyák, akik nem tartanak velem, könnyebben elkaphatnak.

Viszont amikor gyorsan megyek, nem tudom élvezni a panorámát, és bár kevésbé biztonságos, az apró úthibákat szinte meg sem érzem. Jöhet kutya, macska, bármi, esélye sincsen letéríteni az útról. Hamarabb oda is érek, mindössze annyi dolgom van, hogy keményen, határozottan tartsam a kormányt.

Most már biztos, hogy Coelho rokona vagyok.

Studio

Hirtelen jött, de annál határozottabb a döntésem: utazás előtt felveszek egy pár saját dalt stúdióban. Holnap kezdem, most először egyedül ugrom neki a hangszerelésnek. 
A dalok angol nyelvűek. 

Home sweet home reload

Véget ért egy csodás korszak - 11 év Szegeden. Ebből 6 év nagybetűs ÉLET (egyetem utáni, saját lábra állós, albérletben élős, dolgozós, stb.)


Az utolsó pár nap elég keményre sikeredett. Annyi ölelést, szeretet, útravalót kaptam, amivel egész évben kihúzom. Mindig emlékezni fogok rátok, és azokra a pillanatokra, amiket adtatok nekem. Különlegesek vagytok: Márti, Kata, Mártus, (az én utánozhatatlan barátnőim), Tibi, Martin, István, Árpi, Imi, Norbi, Balázs, János, Sándorka és Lilla, Endre, Szabi, Szaki, Ákos, Feri (és a barátok, férfik) :) ... köszönöm!
Nélkületek nem lennék az, aki most vagyok.


Az utolsó esten egy improvizált búcsúbuli is kerekedett, egy kétórás koncerttel, utána iszogatással. Ott volt a volt barátom is, a mostani párjával, ami azért elég sokat elárul mindkettőnkről. Respect!
A koncert után sokat táncoltam, boroztam, és kihasználtam az utolsó éjjel minden pillanatát, hogy magamba szívhassam Szeged hangulatát, még egyszer így, utoljára.


Most van 12 napom arra, hogy összepakoljak, meditáljak, a családdal legyek, és hogy egy kicsit elkezdjem építeni a kinti életemet. Erről később bővebben, mert előre nem szeretek semmiről beszélni. 
Egy rakás doboz és zsák vesz most körül, tele az életem darabkáival, ugyanis szisztematikusan pakolok, hogy mindent el tudjak vinni, amire szükségem lesz következő 2 hónapban. Két táskába bele kell ám férni. :)

Szóval, 12 nap pihi, hangolódás.

Saying goodbye

Kétféle búcsúzás van: az egyik, amikor tudod, hogy úgyis találkoztok még, és mindent ugyanonnan folytattok, ahol abbahagytátok, és a másik, amikor valószínűleg végleg búcsúztok. 
A két barátnőmmel az első volt. Természetes, sírás nélküli búcsú, hiszen 11 éve tart ez a kapcsolat. Nem is inoghat meg, lehetünk bármilyen távol egymástól.

17 nap a költözésig. Az utolsó 4 napom Szegeden. 11 év véget ér.

 

Happy and New

Boldog Új Évet! :)