Era

Just me, myself and I, avagy kulonben sem. De.

Back to reality

Visszatértem. 

Hát, furcsa volt otthon. Amint leszálltam a gépről, bedugult az orrom, és úgy is maradt egészen addig, amíg vissza nem jöttem. Ez azért nagyban "megkellemetlenítette" (nyelvújítok!) a látogatásomat.
Szeged semmit nem mozgatott meg bennem, bár lehet, hogy azért, mert kevés idő telt el, mióta eljöttem onnan. 

A barátaimmal ugyanonnan tudtuk folytatni, ahonnan abbahagytuk - bár tényleg egy kezemen meg tudom számolni, hány emberrel találkoztam. Nem akartam nagydobra verni, hogy megyek, mert akkor nagyon zsúfolt lett volna... mindenkitől elnézést kérek, akinek nem szóltam, de most így alakult. Nyugalmat szerettem volna. Egy egész hetet tudtam a családommal tölteni, voltam rádióinterjún is Békéscsabán (majd április 7-én este adják a saját dalos összefoglalót, figyeljétek a "60 perc hazai" c. műsort a Csaba Rádió honlapján. Picit orrhangon beszélek majd, de sebaj. Egy tüneményes rádiós nő (Lázár Anita) interjúvolt, aki egy remek szakember is, egyből össze is barátkoztunk. Ilyen emberekből kell még több!

Egészen más volt úgy visszajönni, hogy várnak rám, hogy másnapra megvan a munkabeosztásom, hogy itt van a szállásom és a lakótársaim. Pont kettő hónappal ezelőtt költöztem, és akkor még sehol nem volt semmi. Csak ismételni tudom, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy szezonon kívül is van fix munkám.
Pedro nagyon korrekt velünk, bár mostanában nagyon beteges, és ez nekem nem tetszik - mert esténként én is Rubophen-nel fekszem. :S

Közben az Easy már 600 megtekintésnél jár, aminek nagyon örülök. :)

home

Kicsit eltűntem, bocsika. Úgy alakult, hogy haza tudtam jönni egy jó màsfél hétre, így itthon leszek, amikor anyukàm utolsó munkanapjàt tölti, majd nyugdíjba vonul. Pesten, Fehérvàron és Szegeden voltam, és csak azokkal talàlkoztam, akik tényleg közel àllnak a szívemhez. Igen, összesen 7 emberről beszélek. Meg az itthoniak. Direkt nem szòltam több embernek, aki akart, az tudott ràm időt szakítani.

Most a csalàdé és a pihenésé a főszerep.

Amúgy furcsa itthon lenni. Szegedet sosem éreztem még ennyire tàvolinak. Mióta leszàlltam a gépről - 6 napja - allergiàs tüneteim vannak. Nem jó. :) Na mindegy.

Ebben a bejegyzésben trágár szavak vannak. Kérem, a kiskorúak ne olvassák el!

Szóval, hogy ez a Tása vagy Kása nevű lengyel nő milyen jót tett velem, nem is tudja. Olyan helyre kerültem, ahol nyugi van, a munka lájtos, egy velem egykora születésű, holland srác a kisfőnök (Pedro), és állandó délutános műszakban dolgozom - azaz fél 2-től fél 11-ig. Az orosz lakótársam, Natalja is velem dolgozik, így kettecskén jövünk-megyünk. 

Hétfőn egy magyar lánnyal is megismerkedtem ott, aki nagyon nagy fazon. Beatrix a neve, és ő is pár hete jött Hollandiába. Már az első nap mókásan telt, hiszen az egyik rendelés címzettje az volt, hogy EROS PINA (elnézést, de tényleg). Persze egyből eszembe jutott a decemberben kapott facebook link, melyben egy létező légiutaskísérő nevét kaptam meg, ami nem más volt, mint FLAKON GECI. Ezen besírtunk. Azóta jóban vagyunk. 

Tehát, Pedro maximálisan elégedett velünk. Mióta ott dolgozom, a termelés is folyamatosan nő. .:) A női túlerő miatt szerencsére itt lehet sminkben dolgozni, ami nagyban feljavítja a munkamorált. 

Egyelőre enyit tudok mondani. Minden a legnagyobb rendben van.


Ne feledjétek, ma tízmilliószoros nap van, úgyhogy csak pozitívan gondolkodni! :)