Era

Just me, myself and I, avagy kulonben sem. De.

Waat???

Begyorsultak a dolgok: maradok itt a kempingben - vagy legalábbis a munkahelyhez közel.
Összeállt a zenekarom is, holland, lengyel és magyar tagokkal. :) A humoruk olyan, mint az enyém, ezért nem unatkozunk. Bár a névválasztással kudarcot vallottunk, mert én azt javasoltam, hogy legyünk "The Brokkolies" (A brokkolik), és akkor minden koncerten brokkolis sapkát tudunk viselni. Ebből jött az Era és a répák, és még sorolhatnám... :) Minden vasárnap 5 óra hosszás próba, dolgozunk ezerrel.

Pont szerdán volt 3 hónapja, hogy itt vagyok, és úgy döntöttem, elkezdek hollandul kommunikálni. Hiteltelen nyelvtanár lennék, ha csak mondanám, hogy mindenki menjen ki anyanyelvi környezetbe, és ott majd megtanul gyorsan - és pont én nem tenném ezt. Ez meg is történt, és azóta folyamatosan nyomom - amit nem tudok, azt németül. A főnöknek nagyon tetszik.

A rádióból is sokat lehet tanulni, mert az mindig megy bent a webshopban.

Most szaladok, mert utolsó munkanap van a héten, utána 3 napos hétvége. 

Tot ziens! (tot színsz) 


oroszokat neeeee!

Hát, eljött a mélypont így is, meg úgy is.

2 hónap együttélés után sajnos azt kell kijelentenem, hogy nem tudok és nem is akarok ezekkel az oroszokkal tovább egy házban élni. De lehetőleg 5 km-es körzetben se legyenek. Idegesítő egy népség.

Huh.

Már a legelején gyanús volt, hogy amikor Natalja férje (Richard) itt van, akkor mindkettő iszik. Jól van, ráfogtam a hétvégére, meg a stresszes életre. Azt is toleráltam, hogy hangoskodnak, ugyanis valami miatt a pasi annyira ki tudja hozni a sodrából Natalját, hogy ő kiabál, de brutálisan. És persze oroszul. Mindkettő féltékeny egymásra, és már ha Richard velem beszélt (!), abból is baj volt. Egy hónapja viszont R. ideköltözött, akkor kezdődött az igazi fennforgás.

Eljött a Húsvét, és mondanom sem kell, hogy péntek éjjel elkezdtek inni, szombaton végig nyomták, vasárnap Natalja adott nekem 3 üveg bort, mondván, hogy rejtsem el R. elől. Ezt a 3 üveget szépen, lassan megiszogatta, amikor tudtam neki tölteni sutyiban...Ilyen állapotban kezdtek el barbecue-zni, ami úgy kezdődött, hogy eltűnt a fél adag, előre befűszerezett hús. R. a kemping összes házába bekopogtatott, és mindenkit meggyanúsított azzal, hogy ellopták a félkész húsát... A másik felét pedig félig átsülve beleejtették a homokba, majd fogták, és a csap alatt (!) lemosták vízzel.
Amúgy nagyon kupisak, folyton én mosogatok, pakolok, takarítok utánuk/helyettük.

Hétfőn szintén végig részegek voltak, kedden csak Richard, mert Natalja jött velem dolgozni, és szerdán végre hazamentek. Ezt mondtam is nekik, és tudják is. Mármint azt, hogy nagyon nem kedvelem a viselkedésüket.
Talán ezért kellett ideköltöznöm, hogy ezt a helyzetet megfelelően tudjam kezelni. Eddig (otthon) bólogattam sokat, most már nem. Elsőre megmondom, hogy "Kérlek, ne szólj hozzám, mert nem vagyok rád kíváncsi." vagy "Úgy viselkedtek, mint két elmehibbant. Ti szülők vagytok? Hát szép..." És mindezt úgy, hogy semmi kiabálás. Így sokkal könnyebb.
Elérték a tűréshatárom felső vonalkáját, pedig az nem egyszerű - aki ismer, tudja.

Szóval, most 10 nap CSEND van. Kettecskén maradtam a kis lengyel Piotr-ral (mi más lenne a neve?), aki tüneményes, rendes, tiszta, csendes, nem dohányzik, nem iszik, nem kiabál - és pont váltott műszakban dolgozik, így amikor ő alszik, én nem vagyok itthon, amikor én alszom, ő nincs itthon. Ideális lakótárs. :)

Ja, ma délután kilomoltam a hűtőt, és képzeljétek, mit találtam benne! 
.
.
.

..... az elveszettnek hitt húst! :)

tavaszi fáradtság

Elnézést, amiért hanyagolom a blogot, de fennforgás van aprajafalván. 

A munkahelyemet májustól átveszi egy másik munkaközvetítő cég, így tuti, hogy el kell költöznöm innen a kempingből. Vagy maradok a munkahelyen, és beköltözöm a városba, vagy marad a munkaközvetítőm, és újra el kell kezdenem az egészet előlről - új szállás, új munka... ahhoz meg nincsen kedvem. A főnök ragaszkodik hozzám és Nataljához is, rommá lettünk dícsérve, hogy milyen keményen és tisztességesen dolgozunk, és minket nem ad. 

Egyelőre nézem a kiadó szobákat Helmondban, mert ott jobb lenne élni, és keresek munkát is. Na, mindegy. Ez most még nem aktuális, és semmi értelme nincsen ráparázni, csak leírtam. :)

A legjobb dolog, ami történt velem, az az, hogy szombaton Eindhovenben zenélhettem egy belvárosi pub-ban. Zongoráztam is, meg énekeltem is pár számot vadidegen zenészekkel. Ez valóban egy nemzetközi nyelv, jól sikerült az improvizálás. A youtube-ra is feltettem örömömben. Ha rákerestek az Era, jamsessie szavakkal, akkor meg is találjátok. Közben az Easy már 700 megtekintésnél jár, és 7-én benne leszek a Csaba Rádióban is. Szóval, szépen mennek a dolgaim.