Era

Just me, myself and I, avagy kulonben sem. De.

újra itthon

3 hónap után vettem ki 10 nap szabit, és hazajöttem. A 10 Eurós repjegyet inkább nem reklámozom, mert megcsapkodtok péklapáttal... :) A magyar telefonom eltűnt kint, keressük ezerrel, de lehet, hogy lengyelek lopták el - ezért sok embert nem tudtam elérni, mert a holland számról nem minden magyar szám csörög ki... Sorry!

Nagyon boldog vagyok, hogy a régi barátaim továbbra is a barátaim, és hogy ugyanonnan tudjuk folytatni a beszélgetéseinket, ahol abbahagytuk. Először Pesten voltam, majd Fehérvár, Szeged, és végül Okááááány. Meglátogattam Gyulán Mártus barátnémat is, és itthon Terivel is nosztalgiáztunk egy kicsit. Jó volt. Sárával minden nap sokat játszom, és ki tudtam pihenni magam.

Újult erővel vágok neki a Holland nyárnak.
Van egy kis fennforgás a munkahelyen, mert egyszerre két munkaözvetítőnek dolgozom - az egyik a napi munkatervet adja, a másik a pénzt. Ennek nem örülök, mert nem Pedro terveit kapjuk meg, hanem valami jóképességű beoszt minket hasraütés-szerűen. Hétfőn ez is megoldódik, mert bemegyek az új munkaközvetítő irodájába, és beszélek velük.

Amúgy meg privát szállásra költözöm a magyar barátommal, Zsoltival, akiről később mesélek. Vele az elejétől kezdve hasonló cipőben jártam, és mindketten átmentünk itt mindenen -  a kempingben ismerkedtünk meg. Drukkoljatok, hogy vasárnap sikerüljön a házfoglalásunk! Ha elmesélem, mi történt, amíg idáig jutottunk, be fogtok röccsinteni. Igen, te is! :)

Ma van az utolsó előtti estém itthon, holnap ünnepeljük Sára negyedik szülinapját, és vasárnap repülök vissza. Furcsa, hogy 5 hónapja volt az első munkanapom a konzervgyárban... Mennyi minden történt azóta! :)

új barátnőim

Elkezdtünk heti 6 napot dolgozni, aminek nagyon örülök. A 6. nap vasárnap, és délután 4-től van munka, este fél 10-ig.

A munkahely egy nagyon hangulatos hely lett számomra, ugyanis olyan kollégáim és főnökeim vannak, akiktől vidám lesz a nap. Velük nem csak munka közben beszélgetek, hanem a szabadidőnket is együtt töltjük. Lányokkal nem szoktam barátkozni, mert az a pár barátnőm, aki otthon van, annyira magasra tette a lécet, hogy nehéz megugrani, de most mégis megtörtént a csoda. Háromszorosan.

Van egy magyar lány, Rita, aki végtelenül segítőkész és jókedvű lány, emellett gyors és precíz a munkában. Ő szokott vasárnaponként zenekari próba után elhozni a munkahelyre, és nagyon képben van az itteni élettel kapcsolatban. Mindenre van egy jó linkje, egy telefonszáma vagy egy embere. Hihetetlen. :)

Második a marokkói barátnőm, fogadott húgom, Mouna, akivel 3 hét ismeretség után hirtelen felindulásból elmentem Hágába egyik szombaton, és annyit nevettem, hogy megfájdult a hasam. Őrült! Nem gondoltam volna, hogy nő valaha is ennyire meg tud nevettetni. (a tesómon kívül) Szóval vele kialakult egy nagyon mély és őszinte kapcsolat, amit ennyi idő után nem lehet még barátságnak nevezni, de én annak hívom.  Annak ellenére, hogy ő egy egészen más közegből jött, egy olyan háttere van, ahol a zene az ördög műve, maximálisan támogatja és szereti, amit csinálok. Na, ez a barátság.

És végül ott van Maartje, a holland lány, aki imádja a Monty Python-t, és akivel a koncertem előtti nap ismerkedtem meg, és másnap eljött meghallgatni minket – a párjával együtt. Na, ez igazán jólesett, egyáltalán nem számítottam rá. Vele a következő párbeszéd után éreztem, hogy jóban leszünk:
- (M) Figyelj, hová lett az a kendős lány? A szünet óta nem láttam.
- (E) Szerintem felrobbant a hőségtől.
- (M) Igazad lehet, már reggel óta olyan furcsa hangokat adott ki…

:D

Szóval, a hasonló hasonlót vonz, ez már biztos. Natalja és díszes kompániája egészen visszafogott, sőt barátságos velünk, főleg, mióta Mouna ráküldött egy afrikai pasast. Előzmény: Natalja ki akarta sakkozni Mounát a cégtől, és Pedronak azt mondta, hogy M. nem dolgozik rendesen, lusta, stb. Persze ez nem igaz. M. teljesen bepöccent, és megfogadta, hogy ezt visszaadja. Egyik nap egy új, afrikai férfi kezdett el dolgozni, Natalja pedig azt találta mondani, hogy ki nem állhatja a fekete férfiakat, mert rondák, és fúj, és neki nem kellene soha egy sem. (jelzem, a férje határozottan csúnya férfi) Mouna ezt pont meghallotta, és több sem kellett neki, odament a pasashoz, és közölte vele, hogy az a szép, hosszú hajú nő teljesen odavan érte, pont most hallotta, de ne mondja már vissza neki. A pasas megrántotta a vállát „Hö, nem is rossz… egy éjszakára jó lesz!” – felkiáltással odament Nataljához, és beszélgetni kezdett vele, kérdezgette, de jó közelről, és közben kacsintgatott, meg csókokat küldött neki. Mi pedig majdnem megfulladtunk, annyira nevettünk. Na, ilyen Mouna.

Ja, mindhárom lány értelmiségi, sok diplománk van együtt. Csak szólok.