Az elején elhatároztam, hogy nem csak a jó dolgokat fogom megírni, hanem a személyes kudarcaimat is, mert ez így ferr felétek.
Szerencsére a munkahelyemen minden rendben van, mostanra már anyagilag is érzem a megbecsülést, tehát ez az oldala a kinti életemnek rendben van.

A magánéletem nyáron vakvágányra futott, mert egy olyan ember vágott át hónapokon keresztül, akiben feltétel nélkül megbíztam. Nem kellett volna. Magát egészen másnak állította be, mint aki, és folyamatos hazugság-sorozatban tartott. Egy notorius hazudozóról van szó, aki tét nélkül mást állít. Kihasználta a bizalmamat, és ezzel tartott közel magához. Az én f.szságom is ez az egész, mert már a legelején kellett volna lecsatlakozni róla, amikor megszólalt a vészharang a fejemben. De neeeeem, hát persze, hogy mentem a helytelen úton tovább. Elmentünk, majdnem elköltöztünk többször is, de végül nem jött össze, ezért visszakerültünk a kempingbe. Konkrétan, a lakás, amit mondott, nem is létezett, ő maga nem festőművész, hanem szobafestő-(művész) :D, és még sok-sok álságos dolog, amihez kivételes képzelőerő szükséges ... nem megyek most bele a részletekbe, de életem legnagyobb hibáját követtem el, amikor megbíztam ebben az emberben. Nem tett jót az egészségemnek, az önbizalmamnak és a pénztárcámnak sem ez a két hónap.


De most végre sikerül kifelé evickélni ebből, és látom a fényt az alagút végén. Megbizonyosodtam afelől, hogy ki van igazán mellettem, hogy a családom és az itteni barátaim mennyire támogatnak és figyelnek rám. Szerencse, hogy van egy szerető anyukám, egy nővérem, egy Mounám és egy Ritám. Ez sokat jelent.