Era

Just me, myself and I, avagy kulonben sem. De.

Let's rock!

Sok levelet kaptam, nagyon jólesik, hogy ennyien követitek a sorsom alakulását, és köszönöm a kedves szavakat. Tisztul a levegő, tisztulnak a gondolatok. Hullámvölgy után ismét hegy jön, ebben biztos vagyok. Ezen a héten indokolatlanul sokat dolgozunk, a 4 nap alatt már majdnem megvan a 40 órám, most dömping van. Ezzel együtt jó tudni azt, hogy Pedro szeret bennünket, és ragaszkodik hozzánk. 
Natalját a hisztije miatt kitaszította magából a webshop, és most már végleg Rita dolgozik nálunk helyette (majd egy zsebkendőt csatolok a bejegyzés mellé). Nyugi van, és senki nem pletykál. 

Megvolt az első teljes zenekaros koncertünk, ami szerintem nagyon jól sikerült. A Popei nevű zenés bárban játszottunk, vagyis előtte, szabadtéren. Csodás idő volt, remek volt a hangosítás, és jó volt a közönség is. Készült róla profi videó, ami egy hónapon belül látható/hallható is.
Ez új lendületet adott mindenkinek, hogy minél többet zenéljünk.
A saját dalok sikeresek, és ez nagyon jó érzéssel tölt el bennünket. A csapatunk összekovácsolódott, szeretünk együtt lenni.

Szóval, worldpeace.

Elnèzèst a kèsei posztèrt, de nem voltam olyan állapotban, hogy írjak. Az elmult másfèl hónap olyan váratlan fordulatokat hozott, melyekre nem számítottam. Zsoltival folyamatos feladatok ès próbatètelek elè állít bennünket az Öreg.

Az első költözès nem valosult meg, mert az ember, aki ajánlotta a lakást, egèszen más paramètereket adott meg, mint a valóság. Így hát maradtunk a seggünkön.

Második költözèskor a főbèrlőt megrázta az áram, kòrházba került, mi pedig vissza a kempingbe.

Ezek közben elromlott a kocsi. Egy holland szerelő elvitte, megjavította, felszámolt èrte egy komolyabb összeget, de a kocsi egy hèt múlva ugyanazzal a problèmával megint megmurdelt. (Egy Suzukirol beszèlünk.) Ugyanezt a szerelőt már nem lehetett elèrni, kifogások voltak, de nem vállalta a felelőssèget az autóèrt.

Ezután szomorúan ès megdöbbenve tapasztaltuk, hogy egyèb holland szerelőket nem lehet elèrni angolul - volt, aki rendesen megszakította a hívást, amikor hollandul megkèrdeztem, hogy beszèlhetünk-e angolul... ès ez mèg csak töredèke annak a számos esetnek, amikor diszkrimináltak bennünket. Nagyon nehezen fogad be a holland társadalom. A felszínen mosoly van, de eggyel alatta.... elszomorító a helyzet.

 

Egyetlen kivètel a munkahelyem, ahol továbbra is korrektül bánnak velem, tisztelettudóan kommunikâlnaK. Azt hittem, ez az alap itt, pedig nem. Szerencsès vagyok, hogy ilyen helyen dolgozhatok nap mint nap.

 

Szóval, elkezdtem erős honvágyat èrezni, aminek kialakulásában ez a jól működő, de steril hely fontos szerepet játszik.

Bíztató szavakat szívesen veszünk. Lehet most már kommentelni regisztracio nèlkül. :)

újra itthon

3 hónap után vettem ki 10 nap szabit, és hazajöttem. A 10 Eurós repjegyet inkább nem reklámozom, mert megcsapkodtok péklapáttal... :) A magyar telefonom eltűnt kint, keressük ezerrel, de lehet, hogy lengyelek lopták el - ezért sok embert nem tudtam elérni, mert a holland számról nem minden magyar szám csörög ki... Sorry!

Nagyon boldog vagyok, hogy a régi barátaim továbbra is a barátaim, és hogy ugyanonnan tudjuk folytatni a beszélgetéseinket, ahol abbahagytuk. Először Pesten voltam, majd Fehérvár, Szeged, és végül Okááááány. Meglátogattam Gyulán Mártus barátnémat is, és itthon Terivel is nosztalgiáztunk egy kicsit. Jó volt. Sárával minden nap sokat játszom, és ki tudtam pihenni magam.

Újult erővel vágok neki a Holland nyárnak.
Van egy kis fennforgás a munkahelyen, mert egyszerre két munkaözvetítőnek dolgozom - az egyik a napi munkatervet adja, a másik a pénzt. Ennek nem örülök, mert nem Pedro terveit kapjuk meg, hanem valami jóképességű beoszt minket hasraütés-szerűen. Hétfőn ez is megoldódik, mert bemegyek az új munkaközvetítő irodájába, és beszélek velük.

Amúgy meg privát szállásra költözöm a magyar barátommal, Zsoltival, akiről később mesélek. Vele az elejétől kezdve hasonló cipőben jártam, és mindketten átmentünk itt mindenen -  a kempingben ismerkedtünk meg. Drukkoljatok, hogy vasárnap sikerüljön a házfoglalásunk! Ha elmesélem, mi történt, amíg idáig jutottunk, be fogtok röccsinteni. Igen, te is! :)

Ma van az utolsó előtti estém itthon, holnap ünnepeljük Sára negyedik szülinapját, és vasárnap repülök vissza. Furcsa, hogy 5 hónapja volt az első munkanapom a konzervgyárban... Mennyi minden történt azóta! :)

új barátnőim

Elkezdtünk heti 6 napot dolgozni, aminek nagyon örülök. A 6. nap vasárnap, és délután 4-től van munka, este fél 10-ig.

A munkahely egy nagyon hangulatos hely lett számomra, ugyanis olyan kollégáim és főnökeim vannak, akiktől vidám lesz a nap. Velük nem csak munka közben beszélgetek, hanem a szabadidőnket is együtt töltjük. Lányokkal nem szoktam barátkozni, mert az a pár barátnőm, aki otthon van, annyira magasra tette a lécet, hogy nehéz megugrani, de most mégis megtörtént a csoda. Háromszorosan.

Van egy magyar lány, Rita, aki végtelenül segítőkész és jókedvű lány, emellett gyors és precíz a munkában. Ő szokott vasárnaponként zenekari próba után elhozni a munkahelyre, és nagyon képben van az itteni élettel kapcsolatban. Mindenre van egy jó linkje, egy telefonszáma vagy egy embere. Hihetetlen. :)

Második a marokkói barátnőm, fogadott húgom, Mouna, akivel 3 hét ismeretség után hirtelen felindulásból elmentem Hágába egyik szombaton, és annyit nevettem, hogy megfájdult a hasam. Őrült! Nem gondoltam volna, hogy nő valaha is ennyire meg tud nevettetni. (a tesómon kívül) Szóval vele kialakult egy nagyon mély és őszinte kapcsolat, amit ennyi idő után nem lehet még barátságnak nevezni, de én annak hívom.  Annak ellenére, hogy ő egy egészen más közegből jött, egy olyan háttere van, ahol a zene az ördög műve, maximálisan támogatja és szereti, amit csinálok. Na, ez a barátság.

És végül ott van Maartje, a holland lány, aki imádja a Monty Python-t, és akivel a koncertem előtti nap ismerkedtem meg, és másnap eljött meghallgatni minket – a párjával együtt. Na, ez igazán jólesett, egyáltalán nem számítottam rá. Vele a következő párbeszéd után éreztem, hogy jóban leszünk:
- (M) Figyelj, hová lett az a kendős lány? A szünet óta nem láttam.
- (E) Szerintem felrobbant a hőségtől.
- (M) Igazad lehet, már reggel óta olyan furcsa hangokat adott ki…

:D

Szóval, a hasonló hasonlót vonz, ez már biztos. Natalja és díszes kompániája egészen visszafogott, sőt barátságos velünk, főleg, mióta Mouna ráküldött egy afrikai pasast. Előzmény: Natalja ki akarta sakkozni Mounát a cégtől, és Pedronak azt mondta, hogy M. nem dolgozik rendesen, lusta, stb. Persze ez nem igaz. M. teljesen bepöccent, és megfogadta, hogy ezt visszaadja. Egyik nap egy új, afrikai férfi kezdett el dolgozni, Natalja pedig azt találta mondani, hogy ki nem állhatja a fekete férfiakat, mert rondák, és fúj, és neki nem kellene soha egy sem. (jelzem, a férje határozottan csúnya férfi) Mouna ezt pont meghallotta, és több sem kellett neki, odament a pasashoz, és közölte vele, hogy az a szép, hosszú hajú nő teljesen odavan érte, pont most hallotta, de ne mondja már vissza neki. A pasas megrántotta a vállát „Hö, nem is rossz… egy éjszakára jó lesz!” – felkiáltással odament Nataljához, és beszélgetni kezdett vele, kérdezgette, de jó közelről, és közben kacsintgatott, meg csókokat küldött neki. Mi pedig majdnem megfulladtunk, annyira nevettünk. Na, ilyen Mouna.

Ja, mindhárom lány értelmiségi, sok diplománk van együtt. Csak szólok.

news

Közel egy hónapja nem írtam, azóta rengeteg dolog történt.

Mióta először megszólaltam hollandul a webshopban, azóta alig csomagolok. Az idő nagy részét számítógép előtt töltöm. Azok is a nevemen szólítanak, akikről azt hittem, azt sem tudják, hogy létezem. Most már felelősségteljesebb munkát is rám mernek bízni. Tanulság: ne foglalkozz a nyelvtannal, csak BESZÉLJ, KOMMUNIKÁLJ! Ennyit jelent.

Május 20-án megvolt az első koncertünk itt kint, szerintem jól sikerült, főleg a körülményekhez képest.
Az előtte lévő időszak nem volt egyszerű, hiszen a két ember, akit csak kisegíteni kértünk fel, (basszusgitáros és dobos) visszamondta az egész együttműködést, így május 17-én délben még úgy álltunk, hogy sem dobosunk nincsen, sem basszusgitárosunk. A vasárnapi zenekari próba kellős közepén bekopog egy férfi – alacsony, vékony, szemüveges -, hogy ő a New Éra zenekar basszusgitáros-meghallgatására jött, jó helyen jár-e. Kikerekedett a szemünk, hogy ööö… igen, persze. Én nem számítottam rá, hogy bárki is jön.
Behozta a hangszerét, bekapcsolta a kis erősítőjét, és kijelentette, hogy neki az Easy a kedvenc dala,  kezdhetjük! :) Elkezdtük játszani, és a refrénnél hallottam, hogy vokálozik, így még azzal a lendülettel kapott egy mikrofont is. Szerdán ő játszott velünk a koncerten. (Igen, akkor láttuk másodjára!)
A dobos hiányát úgy hidaltuk át, hogy megkértem a koncert helyszínén technikusként dolgozó, Martin nevű zenészt, hogy legyen szíves kisegíteni minket dobbal. Hozott egy cajon-t, és improvizált végig – de sosem fogjuk neki elfelejteni, hogy bevállalta. Sokat javított rajtunk, hiszen végig dobbal próbáltunk előtte, és nagyon hiányzott a zenéből…Szóval, ezek tudatában érdemes megnézni a koncertről készült videókat.

A két ember, aki cserben hagyott bennünket nagyon tehetséges, de nem való közénk. Egy nagyon normális csapat jött össze ám, (magyar gitáros, holland szintis és bőgős), a zenekarban például senki nem dohányzik, mindenki 30 év fölötti, mindenkinek van tapasztalata, mindannyian saját zenét szeretnénk játszani, és mindenki rászánja az időt, energiát, nincsenek féltékeny barátnők, feleségek, stb, mindenkit támogat a párja. Nagyon jól érzem magam velük. Veszik az abszurd poénokat is.

Vasárnap hallgatjuk meg a dobost, aki szerintem brit. De nem vagyok biztos benne, eddig angolul kommunikáltunk. A legfontosabb mindenek felett, hogy milyen EMBER. Nem érdekel, hogy hogyan dobol, mert úgyis összerakjuk a dalokat, időnk van.

A következő bejegyzésben írok az új lakótársaimról, a kempingről, és arról hogy mekkora fazonnal ismerkedtem meg a munkahelyen, akit azonnali hatállyal húgommá is fogadtam. :)

Köszönöm, hogy végigolvastátok!
Puszi mindenkinek! :)

Era

ùj villalakòk

Nèha olyan érzésem van, mint ha egy tùlélő showban lennék, ahol meglepő fordulatokkal tűzdelik tele életünket.

Új lakótársaim érkeztek: egy lett testvérpár (fiúk), egy 19 éves és egy 27 éves. Ha azt mondom, hogy sokkal jobb így a 3 fiúval élni, mint anno a 3 lánnyal, akkor nem túlzok.

Alapbòl tesòk, ismerik egymast, ìgy lájtosabb kommunikâcio van közöttük, és nyugodtabbak, mint két idegen.

Èjjel járnak dolgozni, így reggel madárcsicsergésre ébredek - kiabálás helyett.

Keveset főznek = kevés kupit csinálnak.

Emellett még tisztelettudóan is viselkednek.

Este pizsiben tv-znek, és közben kakaót isznak. :)

 

Szóval, így most jó itt élni.

 

A webshopban minden okè, egyre kevèsbè fáradok el ìgy estére, kialakult egy jó kis közösség, a főnök továbbra is normális velünk, tehát jó a hangulat. A holland egyre jobban megy. Amikor furcsán néznek, mindig hozzáteszem: "ööö... déli akcentust beszélek".

New Éra - új fejezet

3 hónap után mindenki elment a kempingből, akivel jóban voltam. Furcsa így "egyedül".
És végre elköltöztek az oroszok is innen. El sem hiszem. Natalja nagyon görény volt velem a végén, nem gondoltam volna ezt.

A főnök felajánlotta, hogy lehet vasárnap is pár órát dolgozni, és mivel dohányos, ezért szünetben ezt a dohányosoknak vetette fel először, utána nekünk. Én mondtam, hogy oké, persze, de a következő két hétvége nem jó (zenekari próba miatt - persze, ezt nem tudják bent) Este Natalja a bungalóban megivott egy sört, és lehordott mindennek, hogy én önző vagyok, és mindig csak magamra gondolok. (?) Nem értettem. Másnap jött a főnök, hogy beosztott minket, ez a vasárnap az enyém, a jövő vasárnap Natié, mivel nem kell egyszerre mindenki.
Natalja kifakadt, hogy én hogy képzelem ezt, mert hogy őt kérdezték meg hamarabb, és hogy nekem amúgy is van pénzem, neki jobban kell (!), mert jön a kislánya pár hét múlva.... Pedronak kikerekedett a szeme, nem értette. Natalja elszaladt.
Mondtam, hogy oké, legyen övé ez a vasárnap, mert szabin volt, most nincs fizuja - szegénynek legyen mit elcigizni és elinni a jövő héten. (ezt megtartottam magamnak)

A szünetben nagyon fagyos volt a hangulat, mert a másik két litván nőt is ellenem hangolta, és én voltam a bunkó, amiért a főnök beosztott dolgozni, és hogy én miért nem gondolok Natalja kislányára. Mondtam nekik, hogy átadtam a vasárnapot, de vagy nem értették vagy nem akarták hallani.

Szünet után jött Pedro, és mondta, hogy Natalja köszönje meg nekem, amiért megkapta ezt a vasárnapot is. (200%-os a fizu ilyenkor, csak szólok) Nati megköszönte, de nem értette, és rákérdezett, hogy de ugye én is dolgozom jövő hétvégén?! Mondja Pedro, hogy "Nem. Vagy te dolgozol, vagy ő. 10 embert kell 4 helyre beraknom, rotáció van..."
Akkor esett le Natinak, hogy mi történt, és láthatóan nagyon elszégyellte magát.

TANULSÁG: 1. A munkahelyemen nem fogok barátokat szerezni. Azért járok be, hogy tisztességgel pénzt keressek.
2. Nehogy azt hidd, hogy 3 hónap együttélés után bárkinek is fontosabb leszel, mint pár sz.ros euró.

Ez van. Még aznap kerestek albérletet, és ma elköltöztek a litván munkaátrsunkhoz. (SZEGÉNY, nem tudja, mi vár rá.) Hihi! :)

Itt most csend van, nyugi, a kis Piotr alszik, meggyújtottam pár fehér gyertyát, elengedek mindenkit, és megbocsátok mindenkinek. Ha valakit én bántottam meg, attól pedig elnézést kérek. 

Közben remekül alakul a zenei projekt, a zenekar nagyon jó, imádom a srácokat - mind őrült. :) Ez éltet, és ez segít abban, hogy az ilyen szituációkat hamar elfelejtsem. 

Feltettem a Lullaby-t is a youtube-ra, tessék hallgatni. (New Éra - Lullaby) 

Waat???

Begyorsultak a dolgok: maradok itt a kempingben - vagy legalábbis a munkahelyhez közel.
Összeállt a zenekarom is, holland, lengyel és magyar tagokkal. :) A humoruk olyan, mint az enyém, ezért nem unatkozunk. Bár a névválasztással kudarcot vallottunk, mert én azt javasoltam, hogy legyünk "The Brokkolies" (A brokkolik), és akkor minden koncerten brokkolis sapkát tudunk viselni. Ebből jött az Era és a répák, és még sorolhatnám... :) Minden vasárnap 5 óra hosszás próba, dolgozunk ezerrel.

Pont szerdán volt 3 hónapja, hogy itt vagyok, és úgy döntöttem, elkezdek hollandul kommunikálni. Hiteltelen nyelvtanár lennék, ha csak mondanám, hogy mindenki menjen ki anyanyelvi környezetbe, és ott majd megtanul gyorsan - és pont én nem tenném ezt. Ez meg is történt, és azóta folyamatosan nyomom - amit nem tudok, azt németül. A főnöknek nagyon tetszik.

A rádióból is sokat lehet tanulni, mert az mindig megy bent a webshopban.

Most szaladok, mert utolsó munkanap van a héten, utána 3 napos hétvége. 

Tot ziens! (tot színsz) 


oroszokat neeeee!

Hát, eljött a mélypont így is, meg úgy is.

2 hónap együttélés után sajnos azt kell kijelentenem, hogy nem tudok és nem is akarok ezekkel az oroszokkal tovább egy házban élni. De lehetőleg 5 km-es körzetben se legyenek. Idegesítő egy népség.

Huh.

Már a legelején gyanús volt, hogy amikor Natalja férje (Richard) itt van, akkor mindkettő iszik. Jól van, ráfogtam a hétvégére, meg a stresszes életre. Azt is toleráltam, hogy hangoskodnak, ugyanis valami miatt a pasi annyira ki tudja hozni a sodrából Natalját, hogy ő kiabál, de brutálisan. És persze oroszul. Mindkettő féltékeny egymásra, és már ha Richard velem beszélt (!), abból is baj volt. Egy hónapja viszont R. ideköltözött, akkor kezdődött az igazi fennforgás.

Eljött a Húsvét, és mondanom sem kell, hogy péntek éjjel elkezdtek inni, szombaton végig nyomták, vasárnap Natalja adott nekem 3 üveg bort, mondván, hogy rejtsem el R. elől. Ezt a 3 üveget szépen, lassan megiszogatta, amikor tudtam neki tölteni sutyiban...Ilyen állapotban kezdtek el barbecue-zni, ami úgy kezdődött, hogy eltűnt a fél adag, előre befűszerezett hús. R. a kemping összes házába bekopogtatott, és mindenkit meggyanúsított azzal, hogy ellopták a félkész húsát... A másik felét pedig félig átsülve beleejtették a homokba, majd fogták, és a csap alatt (!) lemosták vízzel.
Amúgy nagyon kupisak, folyton én mosogatok, pakolok, takarítok utánuk/helyettük.

Hétfőn szintén végig részegek voltak, kedden csak Richard, mert Natalja jött velem dolgozni, és szerdán végre hazamentek. Ezt mondtam is nekik, és tudják is. Mármint azt, hogy nagyon nem kedvelem a viselkedésüket.
Talán ezért kellett ideköltöznöm, hogy ezt a helyzetet megfelelően tudjam kezelni. Eddig (otthon) bólogattam sokat, most már nem. Elsőre megmondom, hogy "Kérlek, ne szólj hozzám, mert nem vagyok rád kíváncsi." vagy "Úgy viselkedtek, mint két elmehibbant. Ti szülők vagytok? Hát szép..." És mindezt úgy, hogy semmi kiabálás. Így sokkal könnyebb.
Elérték a tűréshatárom felső vonalkáját, pedig az nem egyszerű - aki ismer, tudja.

Szóval, most 10 nap CSEND van. Kettecskén maradtam a kis lengyel Piotr-ral (mi más lenne a neve?), aki tüneményes, rendes, tiszta, csendes, nem dohányzik, nem iszik, nem kiabál - és pont váltott műszakban dolgozik, így amikor ő alszik, én nem vagyok itthon, amikor én alszom, ő nincs itthon. Ideális lakótárs. :)

Ja, ma délután kilomoltam a hűtőt, és képzeljétek, mit találtam benne! 
.
.
.

..... az elveszettnek hitt húst! :)

tavaszi fáradtság

Elnézést, amiért hanyagolom a blogot, de fennforgás van aprajafalván. 

A munkahelyemet májustól átveszi egy másik munkaközvetítő cég, így tuti, hogy el kell költöznöm innen a kempingből. Vagy maradok a munkahelyen, és beköltözöm a városba, vagy marad a munkaközvetítőm, és újra el kell kezdenem az egészet előlről - új szállás, új munka... ahhoz meg nincsen kedvem. A főnök ragaszkodik hozzám és Nataljához is, rommá lettünk dícsérve, hogy milyen keményen és tisztességesen dolgozunk, és minket nem ad. 

Egyelőre nézem a kiadó szobákat Helmondban, mert ott jobb lenne élni, és keresek munkát is. Na, mindegy. Ez most még nem aktuális, és semmi értelme nincsen ráparázni, csak leírtam. :)

A legjobb dolog, ami történt velem, az az, hogy szombaton Eindhovenben zenélhettem egy belvárosi pub-ban. Zongoráztam is, meg énekeltem is pár számot vadidegen zenészekkel. Ez valóban egy nemzetközi nyelv, jól sikerült az improvizálás. A youtube-ra is feltettem örömömben. Ha rákerestek az Era, jamsessie szavakkal, akkor meg is találjátok. Közben az Easy már 700 megtekintésnél jár, és 7-én benne leszek a Csaba Rádióban is. Szóval, szépen mennek a dolgaim.